Igazából főzelék,de magunk közt csak szósznak hívjuk. Így azért mégsem elegáns , ezért lett ez a neve.Nem az a klasszikus,amit a húsokhoz szoktunk adni. Vágytunk már a sok tömény hús után valami könnyebb, egyszerűbb ételre.Nem mintha nem imádnám a sonkát,vagy unnám,de azért jól esett ez a tavaszhozó kis finomság.
Hozzávalók:
1 nagyobb csokor kapor
0.8 dl tej
kb.1,5 dl főzőtejszín
2 csapott e.k. étkezési keményítő
diónyi vaj
só,cukor
A vajat alacsony lángon elkezdem felolvasztani,amikor már majdnem jó,beleöntöm a jó apróra vágott kaprot.Érdemes műanyag vágódeszkán aprítani,mert így az értékes nedvek,ízek megmaradnak a felületen,nem úgy,mint a fa deszkánál .
Egy pár percig folytonos kevergetés mellett fonnyasztom a kaprot. Ezután hozzáadom a tejszínt,és a tejet is. Keverni kell folyamatosan,mert könnyen lekapja az alját. Sózom,cokrozom. Ezt mindenkinek az ízlésére bízom,én kevés cukrot teszek bele,és aki akarja még ízesítheti. Ha felmelegedett a tej,egy edényben az étkezési keményítőt elkeverem egy kis hideg tejjel,és hozzáadom. Sűrűsödésig főzőm,majd rögtön elzárom alatta a lángot,mert ha túlfőzöm,újra hígul a keményítő.
Mindez kb. 15 perc,az aprítástól a tálalásig. Igazán megéri,főleg friss,zsenge alapanyagból.
A névadásról eszembe jutott egy régi vicc:
A rendőr megállít egy kerékpárost,és kipakoltatja a tákáját.Kivesz egy üveget,és kérdi,mi ez?
-Egy üveg dzsem-mondja az alany.
-No,én magát megbüntetem,mert a hatóságot félre akarja vezetni. Ide az van írva, jam,maga azt mondja dzsem,közben meg csak egy üveg lekvár.
Brigi nézz be hozzám! :)
VálaszTörlés