Tortáim..

A kenyérsütés mellet ez a másik nagyon kedves elfoglaltságom. A szerelem szinte egyidőben indult a kenyerezéssel. A kislányom 2. szülinapja előtt arra gondoltam,mi lenne,ha én készítenék neki tortát. Akkor még nem volt alkalmas fotómasinám,így ilyen képek,mint ezek nem készültek.
A kezdetekben ITT nézelődtem,és sokat tanultam.Utána Lenkénél is gyönyörködhettem a szépségekben,és sok jó tanácsot kaptam Tőle is.
Meg kell említenem Tavasz-Krisztikét is,aki ennek a műfajnak igazi művésze.rengeteg jó ötletet kaptam,és a kezdeti nehézségeken mindíg átlendített.
Kiskukta barátnőmmel is sok szó esik a tortákról,sütikről. Nagyon jó meglátásai vannak,de ezt mindenki megnézheti Nála.
Az első bevonatos torta ez a kicsi volt,ez volt a próbatortáma fenti képen. Aránylag nem volt rossz,de a marcipán alatt a felület eléggé hepe-hupás volt. Azért nem is olyan rossz elsőre,gondolom.


Kicsit bátrabban kezdtem ehhez az Adventi tortához,ami egy gyertyát akart ábrázolni .Kedves emlék,mert éppen a szülinapomra esett ez a szép ünnep. Itt kezdtem a színezést tanulni,hogyan ,mi módon lehet vele dolgozni.

Az igazi sikerélmény ennél a tortánál ért. A kicsim 3.szülinapjára készítettem. Persze a mostani szememmel találok rajta hibát,de akkor hihetetlen öröm volt,hogy ilyen szépet adhattam a drágámnak.

A babák is ugyanekkor jöttek létre,csak ezek a vidéki mamáéknál megtartott kettős szülinapra,a a nővérem kislányát is ünnepeltük.Igazi nagy munka volt.

És az utolsó,az idei,4.évfordulóra kapta a csemetém.Bevallom,ez a legkedvesebb,amit idáig csináltam. Annyira örült az ünnepelt neki,hogy napokig csak a képeket nézegette,és nem is akarta megszegni.

A legutolsó bevonatos torta a blogon volt már látható,a BMW emblémás .Ezek mellett számtalan krémes jellegű,gyümölcsös,és egyéb torta készült,mert a családom egyik fele szereti csak a marcipános,és fondanttal készülteket. Így aztán cseppet sem egyhangú ezen szórakozásom,kiélhetem sok válfaját. A krémek zömmel csokisak,karamell ízűek,majd későbbiekben szót ejtek ezekről is.

Nagyon szeretem csinálni,tervezgetni,mit hogyan szeretnék. A baráti körünkben is sokan hozzám fordulnak,ha valami alkalom közeleg,és én nagyon szívesen készítem nekik is. Úgy gondolom,mindig van mit csiszolni,tökéletesíteni,nagy kritikusa vagyok önmagamnak. Van,hogy kigondolom mit szeretnék,napokig tervezem,és a végén egészen más lesz. Sajnos ilyenkor nem erényem a türelem,minden azonnal szeretnék.De minden jó,ha a vége jó.

A családom örül neki,hogy házias,finomságokat kap,én pedig annak,ha látom,hogy tetszik amit kapnak.

Az igazi boldogság számomra mégis az,ha ezt hallom."Anuci ez nadon szép!":))